A fikciós játék-, tévé-, sorozatfilmek szinkronizált forgalmazása során felmerül a kérdés, hogy a külföldi verzió eredeti, legtöbbször helyszíni dialógfelvételét lehet-e más nyelven megismételni stúdió körülmények között. Mikor sikeres egy ilyen reprodukció? Akkor, ha a dialóg szinkron a képpel, úgy és onnan szól, ahogy az a képről látszik. A dialóg szinkronitásának, a képpel való időbeli együtt történésének, változásainak legalább három eleme van: az értelmezés, a mozgás-, és a hangzás szinkronitás.
Az értelmezés szinkronitást elsősorban a rendezéssel segített és vezetett színészi munka határozza meg. A mozgás szinkronitást a szereplő testmozgásának, azonbelül kiemelten a száj mozgásának szinkronitása jellemzi. Ebben a paraméterben megjelenik a szövegíró dramaturg, a szinkronizáló színész, a dialógot igazító vágó és a teljes munkafolyamatot irányító szinkronrendező munkája. A hangzásbeli szinkronitás paraméterében a színészválasztás és vezetés mellett megjelenik a keverő hangmérnök munkája.
A beszédhang és annak hangfelvétele sohasem tiszta, az eredeti dialóg mindig „hibás”. Számtalan tényező tölti meg a kimondott szavakat, mondatokat élettel, a helyzetekre jellemző érzelmi töltéssel. Fizikai és pszichés befolyásoló tényezők sokasága modulálja a beszédhangot, a szinkronizálás a forgatáson eljátszott és rögzített hangfelvételnek az utánzására vállalkozik.
Miközben a szinkronizáló színész a hangszigetelt stúdió mikrofonja mögött áll, a jelenetek szereplői mozognak, kifordulnak, távolodnak vagy éppen közelednek, helyszínt váltanak, máskor testi erőt kifejtve beszélnek.
Amiről most szólni szeretnék, az a szinkronizált jelenet dialógjának hangszíne és annak hangzásbeli szinkronitása. Sok tényező megjelnik a végső hangszínben, néhány ezek közül: a színész hangjának állapota, a stúdió akusztikája, a hangfelvevő lánc minősége stb. Még az is jelentősen alakíthatja a végső hangszínt, hogy a szinkronizálás során hányan állnak a mikrofon előtt, és van-e eltérés a testmagasságokban. Emellett megjelenik a dialóg hangszín minőségében kisebb mértékben a felvevő-, és meghatározó mértékben a hangkeverést végző hangmérnök munkája.
A hangszín a filmhang fontos eleme. Pszichológiai kutatások szerint egy mondat verbális, a szavak által meghatározott gondolati tartalma az átvitt információ csupán 7 %-a. A nem verbális elemek (pl. gesztusok, testbeszéd stb.) 55%, míg a metakommunkiációs elemek (hangszín, hanglejtés, hanghordozás stb.) az átvitt információ 38%-a. A keverő hangmérnöki munka egyik fontos eleme a hangszín kezelésének szinkronitása.
Egy filmhang dialógja akkor élő, ha apró, mégsem zavaró hangi „horpadások” tarkítják, amelyek nemhogy zavarják, hanem hitelessé teszik a dialógot. A dialógus akkor símul rá a filmvászonra, ha a szereplők mozgását és helyzetét követve változik, és a változások jellemzői profin kivitelezettek.
A dialóg felvevő hangmérnöke arra törekszik, hogy minél alakhűbb, tehát a színész hangi munkájának lehető legtökéletesebb rögzítése történjen meg. A dialóg hangszínének élővé tétele a keverés egyik legizgalmasabb szakmai feladata. Az élővé tétel sok tekintetben a hang „elrontását” jelenti. Nem csak olyan triviális esetekben, mint egy telefon hangja, hanem olyan esetekben is, amikor az élő akusztikai környezetet igyekszik a keverő hangmérnök leképezni és az akusztika időbeni változásait követni.
A dialóg színe dinamikusan, jelentről-jelenetre, sokszor pillanatról-pillanatra változik. A szereplő feláll, megfordul, kimegy a konyhába, néha a szájához emeli a poharat és abba mondja a mondat végét, vagy máskor összeölelkezik a partnerével, és egy pár szó belecsúszik a másik vállába. A valóságban ilyenkor mindig változik a hangszín.
A Szinkronünnep zsűritagjaként 21 filmet néztem végig. Sorozatok, egész estés filmek keveréseit hallgattam egymás után és azt tapasztaltam, hogy a mai szinkronokban a hangzásbeli szinkronitás kevesebb figyelmet kap. Az okok sokfélék lehetnek: időhiány, fáradtság, rosszabb esetben a tehetség vagy az odafigyelés hiánya.
A zsűri legutóbbi megbeszélésén az egyik zsűritag társam azt kérdezte tőlem, mitől érzi, hogy a szinkronok hangja olyan gömbölyű. Sokat gondolkodtam ezen „gömbölyű” szóválasztáson. Hogyan lehet egy hangzás gömbölyű? Arra jöttem rá, hogy a gömb a szabályosság, esetünkben a hibátlanság, a torzításmentesség szimbóluma, és a túl steril és kevéssé vagy egyáltalán nem változó statikus hangzást jelöli. Azt vélem, hogy kérdezőm azt tudakolta, miért tűnnek a szinkronok hangjai túlságosan jónak. A „túl jó” ebben az esetben a nem eléggé élettelit jelenti.
A szinkronok élővé tételének egyik fontos eleme a hangszín kezelése. Ez a hangmérnöki munka tehetség-, idő-, és eszköz-, tehát költségigényes. E feltételek megléte nélkül kicsi a valószínüsége, hogy elkészülhet az a szinkron, amire azt mondja a néző: jé, észre sem vettem, hogy magyarul beszéltek!
Comentários