Egyre jobban tetszik, ahogy Gulyás Marci halad a riportkészítésben. Előre végiggondolja, felépíti, kijegyzeteli, majd élesben a riportalany és saját személyiségének is teret adva eltér és visszatér, kihagy és újat alkot a riport tervezett menetében. Mindezt úgy, hogy egyre jobban figyelembe veszi a riportalany pillanatnyi válaszait, rezdüléseit. Rezdüléseit, ami néha szavak nélküliek, arcizmok közvetítette, metakommunikációs jelek. Ilyen a csend is. Amikor a kérdezett lassabb

Rég tetszett ennyire előadás, mint a mai Kőműves Kelemen Alföldi rendezés. 10/10 pont. Tökéletes stílus-tartalom összhang, frappáns lényeglátás táncban, énekben és férfierőben elbeszélve. Olyan tesztoszteron jelenlét a színpadon, amit talán csak Fletley csapatát nézve vagy egy jó kis spanyol flamenkót átérezve éltem meg. Az Eiffel Műhely színpadán 13 zseniálisan válogatott pasi küldte meg a padlót és néha az asztallapot. Csattant a mellkas, a comb, a tenyerek, vitáztak a lépé

Nincs mese, megöregedtem.   Valamikor a kétezres évek közepe felé láttam a Boldogtalanokat a Nemzetiben. Törőcsik Marira emlékszem és...