... előadást láttunk a Víg Házi Színpadán. Egy végtelenül tehetséges költő-író feldolgozhatatlanná növekedett traumájának egy szeletét. Borbély Szilárdról van szó. Az ő szülei szörnyű tragédiájának állított emléket még életében az író és emelte felejthetetlen színházi élménnyé Seress Zoltán rendező-színész előadása.   Le a kalappal a Rudolf Péter vezette Vígszínház előtt. A Szent István körút 14-ben ilyen gyönyörűen őszinte tisztelgést a maga naturális tisztaságában még nem l

Na, hogy tetszett? – kérdeztük egymástól feleségemmel a vetítőterem végében a meredek lépcsőn lefelé lépkedve. – Tulajdonképpen tetszett – mondtam elbizonytalanodva. Lehet, hogy a lépcsőre is figyeltem, de a „tulajdonképpen” szó használata és a saját hangsúlyomban már ott volt valami fura, valami zavaró.   Akkor még nem volt világos, hogy egy ekkora filmélmény, egy ilyen gyönyörű képsorozat, egy ilyen összetett és hatásos hangkulissza befogadása után mik azok a momentumok, am

Egyre jobban tetszik, ahogy Gulyás Marci halad a riportkészítésben. Előre végiggondolja, felépíti, kijegyzeteli, majd élesben a riportalany és saját személyiségének is teret adva eltér és visszatér, kihagy és újat alkot a riport tervezett menetében. Mindezt úgy, hogy egyre jobban figyelembe veszi a riportalany pillanatnyi válaszait, rezdüléseit. Rezdüléseit, ami néha szavak nélküliek, arcizmok közvetítette, metakommunikációs jelek. Ilyen a csend is. Amikor a kérdezett lassabb