12 másodperc csend

Egyre jobban tetszik, ahogy Gulyás Marci halad a riportkészítésben. Előre végiggondolja, felépíti, kijegyzeteli, majd élesben a riportalany és saját személyiségének is teret adva eltér és visszatér, kihagy és újat alkot a riport tervezett menetében. Mindezt úgy, hogy egyre jobban figyelembe veszi a riportalany pillanatnyi válaszait, rezdüléseit. Rezdüléseit, ami néha szavak nélküliek, arcizmok közvetítette, metakommunikációs jelek.

Ilyen a csend is. Amikor a kérdezett lassabb, mint a kérdező. Kora, habitusa vagy csak pillanatnyi hangulata, vagy éppen a kérdésből előbukkanó téma miatt. Amikor az őszinte válasz súlya megterheli a választadót, nehezebben nyílik a száj, gátat szab az intimitásvédelem.

A csend sokszor ezt jelzi. Ha a kérdező ezt észreveszi és vár, akár sokat is tud várni, akkor az is lehet, hogy olyan válasz születésénél bábáskodik, ami megrengető erejű lehet.

A Molnár Piroska riportban Marci háromszor is megtette ezt, háromszor is tudott több, mint 10 másodperces csendet tartani, várni Piroskára. Várni, nem továbbmenni, nem megnyomni a riportalanyát újabb kérdezésimpulzussal, még akár segítőképpen sem. Várt, várt 12 másodpercet. Figyelt és csak várt.

A válaszba beleremgetem: "mert két nappal azelőtt lett öngyilkos a fiam" – idézte fel Molnár Piroska életének talán legnehezebb pillanatát, majd csend és újra, ismét csend.

-----