Megrendítően szép...

... előadást láttunk a Víg Házi Színpadán. Egy végtelenül tehetséges költő-író feldolgozhatatlanná növekedett traumájának egy szeletét. Borbély Szilárdról van szó. Az ő szülei szörnyű tragédiájának állított emléket még életében az író és emelte felejthetetlen színházi élménnyé Seress Zoltán rendező-színész előadása.

Le a kalappal a Rudolf Péter vezette Vígszínház előtt. A Szent István körút 14-ben ilyen gyönyörűen őszinte tisztelgést a maga naturális tisztaságában még nem láttam. Biztosan érzem, hogy lesznek olyanok, akiknél kiveri a biztit ez az előadás. Tizennyolcas karika ide vagy oda.

Két szereplős darab, két kitűnő színésszel. Seress méltó társa Szántó Balázs. Nemrég láttuk a Rémségek Kicsiny Boltját a Pestiben és ott Seress olyat alakított, ami miatt vettem meg ezt a jegyet. Úgy pattogott abban a rémséges boltban a színpadon, mintha Darvas vagy Agárdi, Mensáros vagy Pécsi Sándor utódaként a világ legtermészetesebb módján lenne Színész. Sugárzott a tehetsége.

Az Egy gyilkosság mellékszálai nagyon kemény anyag. De hát milyennek kéne lennie egy végül önkezével befejezett sors brutálisan véres előzménylenyomatának? Pontosan ilyennek.

Talán csak egy valami hibádzott a leges-legvégén. A harmadik szereplő tapsrend-jelene. Amivel ő hozzájárult az előadás hangulatához, az nem semmi. Talán nem vállalta a tapsot, hiszen ő nem színész.