Amikor Júdás kisegíti Jézust

Ritka pillanatot örökítettek meg a mobiltelefonok a kaliforniai Hollywood Bowl húszezres nézőteréről. A nagymúltú játszóhely 54 évvel a bemutató után elővette a Jézus Krisztus Supersztár-t és három előadásos nyári csemegét hirdetett. A második előadás utolsó vacsora jelenetében Jézus mikrofonja csődöt mondott és a zenekar hiába indította el a dalt. Jézustól karnyújtásnyira ülő Júdás azonnal feltalálta magát és átnyújtotta kézi mikrofonját, a közönség növekvő derültsége mellett azonban az sem szólalt meg. A Jézust alakító

Cynthia Erivo kézzel jelezte a techikusok felé, adják be Júdás mikrofonját, hadd énekeljen abba Jézus, amikor hirtelen kétezer évet ugrottunk, és egy színpadi segítő beszaladt egy újabb kézi mikrofonnal és a karmester újraindította a dalt, folytatódott az előadás.

Baki 1:10 után

Szép pillanata volt a korok, karakterek és a valóság találkozásának.

Nagyot dobott ez az előadás. Jézust egy apró, törékeny, sportosan harmónikus testű, nigériai szülőktől Londonban született fekete nő játszotta – fergetegesen. „I don’t know how to love him” – énekli Mária Magdolna és később Júdás. E kettős szeretet-keresés amúgy is a darab egyik fő motívuma, a fekete női Jézus és Adam Lambert, amerikai meleg színész és LMBTQ+ aktivista alakította Júdás megtöbszörözte a mai kor problémafelvetéseit.

A Trump adminisztráció elmúlt félévi húzásai megtették hatásukat, a kaliforniai válasz nem késett. Egyébként Londonból nézve is szimpátiát válthatott ki a rendezés megoldásai, mert maga Webber is jelen volt az eseményen és elismerő büszkeséggel gratulált az alkotóknak.

Csömöri otthonomból megnézve a sokféle szemszögből telefonokkal rögzített előadásrészleteket – a Hollywood Bowl megengedte a nézőknek a telefonfelvételt, de csak azt – elsőre megdöbbenést, másodikra kíváncsiságot, harmadikra kifejezett tetszést váltott ki belőlem. A Szupersztár nálam a No. 1. 1972 óta követem sorsát, az első sztereó kazettám ez volt – ma is féltve őrzöm –, lenyűgözött a fejhallgatómból kiáradó zene. Mamámat kértem meg, hogy egy kölcsön példányból a szöveget másolja le, szegény ő tudott felsőfokon angolul.

50+ éve csodálom a darabot, úgy tűnik, hogy hozzáöregedni is enged a meséje. A szövegek most váltak értéssé bennem, azt hiszem, értem, mit jelent az isteni a különféle embernek.

Az előadás megtartotta az eredeti névmásokat, amitől az angolul élő néző egy egészen különleges, a plurális világképet tökéletesen jellemző térbe kerülhetett. Jézus, aki ebben az előadásban kb. 30 cm-el alacsonyabb Júdásnál, hangban és játékban tökéletesen felvette a versenyt kihívójával. Mégis csak egy musicalről van szó!

Az utolsó vacsora vége felé úgy penderíti ki Jézus árulóját, mint a sicc. Végül a csata, mint annyiszor, döntetlennel zárul, a kettős, értelmetlen halál csak a túlélőknek ad muníciót. Lehet elemezni, töprengeni, magyarázni és folytatni a csatározást, amíg csak ember az ember.

Egy másik részlet az előadásból