Szellemről és Lélekről
Ezt a címet 250 évvel ezelőtt le sem írhatták volna. Miért? Mert nem volt még szellem szavunk.
I. Szellet - Szellem
A magyar nyelv történetében a szellem szó – etimológusaink szerint – Kölcsey Ferenc érdeme. A szót a nyelvújítók vezették be 1808-ban a szellet alak helyett. Története így nyelvünkben sokkal rövidebb múltra tekinthet vissza, mint más nyelvekben. Használata enyhén szólva is vitatott.
Számos nyelvben külön-külön szó szolgál az Isten Lelkének és az ember lelkének kifejezésére: a héber rúach és nefes, a görög pneuma és psyche, a latin spiritus és anima, a német Geist és Seele, az angol spirit és soul stb.
Az 1466-os Huszita Bibliából ismert szellet forma volt az első ránk maradt megoldási kísérlet arra, hogy az Újszövetség görög pneuma szavát hogyan lehetne magyarul hűen visszaadni. A pneuma jelentése lélegzet, lehelet, szellő, szél.
A Huszita Biblia Szent Szellet kifejezése (görögül pneuma hagion – πνεῦμα ἅγιον) akkoriban nagy vihart kavart. A hivatalos egyház a fordítással kapcsolatban – Szalkay Balázs, ferences rendfőnök krónikája szerint – a következő álláspontra helyezkedett:
"Akkoron két deák ember ugyanazon Kamenec városából, tudniillik Tamás és Bálint némely eszelős emberekkel és asszonyállatokkal összebeszélvén, éjnek idején megszöktek és Moldvába mentek, hol amaz két pap a mondott eretnekséget tovább terjesztvén mind a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították. Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben, amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja... mivelhogy ezt a szólást is Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet” (4)
Bár a szellet szót még megtaláljuk a XV. században keletkezhetett Apor kódexben (139. zsoltár), mind a szellet, mind a szellem szavak használata az eretneknek kikiáltott husziták üldöztetésével a nagyobb felekezetek magyar Biblia fordításaiból hosszú időre eltűnt.
Magyar keresztény körökben a Lélek és a Szellem szavaink használata még ma is vízválasztó jelentőségű. Érdekes tény, hogy ez a nehézség kizárólag minket, magyarokat jellemez.
II. Egy másik bibliai vers
A görög nyelven íródott Újszövetségben Pál apostolnak a Korintuszbeliekhez írt első levelében a két különböző szó (psyché és pneuma) egy mondatban szerepel (1. Kor 15:45).
οὕτως καὶ γέγραπται Ἐγένετο ὁ πρῶτος ἄνθρωπος Ἀδὰμ εἰς ψυχὴν ζῶσαν· ὁ ἔσχατος Ἀδὰμ εἰς πνεῦμα ζωοποιοῦν.
Ez a helyzet ma is komoly fejtörést okoz a magyar fordítóknak. Nézzünk egy kis fordítástörténetet.
A Károli Biblia 1852-es kőszegi kiadásában ez olvasható (kiemelések tőlem):
„Mert úgy írattatott meg: Teremtetett az első ember Ádám élő álattá; az utolsó Ádám pedig elevenítő lélekké.” (6)
A sok revízión átesett Károli Biblia 1908-as kiadása ezen helyen – követve az eredeti görög szóhasználatot – felvállalja a szellem szót:
„Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”
A nagy egyházakban ma használt fordítás reviziók azonban újra kerülik a Szellem szót. Magyar Bibliatársulat fordítása (1990) a psyché szót lény szóval, a pneuma szót nagy kezdőbetűvel írt Lélek szóval adja vissza:
„Így is van megírva: "Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.”
III. Egy kis oknyomozás
A Biblia szerint az ember két részből áll, s így lelke és teste van (dichotomikus felfogás), vagy három részből áll: lélekből, szellemből és testből (trichotomikus felfogás). A 870-es 4. konstantinápolyi zsinat többek közt dogmaként rögzíti, hogy az ember kizárólag két részből áll. Aki ezen a teológiai alapon áll, egészen biztos, hogy az eredeti nyelveken két külön szóval illetett emberi alkotórész (rúach/pneuma és nefes/pszükhé) mindegyikét léleknek fogja fordítani. (1)
Nagy valószínűséggel a probléma ilyen mélyen gyökerezik. Ha az ember teremtése kételemű, lélek és test, akkor a szellemnek nincs helye. Ez esetben a Lélek az isteni minőség.
Csia Lajos református lelkész, magyar bibliafordító vádat emel a kérdésben:
„Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”
(3, 122. o)
„A héber, görög és magyar szavak eredete és alkata tehát pontosan megfelel egymásnak. Éppen ez a körülmény még súlyosabb vádat emel azok ellen a teológusok ellen, akik nem „tudják” megtalálni a psükhének és pneumának megfelelő magyar szavakat.”
(3, 183.oldal)
A kisebb egyházakhoz köthető, legújabb fordításokban ismét a Szent Szellem alak szerepel (Patmos Kiadó fordítása vagy a Hit Gyülekezete Bibliája). A vita napjainkban is tovább dúl. Egy gondolat a Váradi-Károli Biblia szerkesztői honlapról:
„Bár felteszem, hogy a teológusok, akik itt Magyarországon erősen ragaszkodnak a „Szentlélek” kifejezéshez, és az egyházi fordításokban nem engedik a szellem szó megjelenését, azok, ha idegen nyelven publikálnak (vagy csak társalognak egy külföldi kollégájukkal), akkor nem „Heilige Seele” vagy „Holy Soul” kifejezéseket használják, lejáratva magukat, hanem a helyes kifejezést alkalmazzák. Csak a magyar népnek szánják ezt a kiváltságot.” (1)
IV. Ken Wilber
Az integrál elmélet amerikai atyja, Ken Wilber munkái angolul íródtak, így Wilber könnyen megkülönböztetheti az Abszolútumhoz köthető Szellemet (Spirit) az emberi lélektől (soul). Wilber magyar fordítói a Szellem szó használata mellett tették le a voksukat (Spirit-In-Action = Működő Szellem).
Wilber Abszolút kategóriája a Szellem. 2016-ban az involúcióról ezt írja:
„A legtöbb hagyomány az alany és a tárgy elválasztottságának vagy dichotómiájának valamilyen formájaként ábrázolja az őseredeti elkerülést. [...] Az őseredeti elkerülés hatására a Szellem folyamatosan “ összehúzza” és “redukálja” önmagát, miközben egyre sűrűbb és kevésbé valós világok felé halad, (keresztény terminológiát használva) a Szellemtől a lélek felé, a lélektől az elme felé, az elmétől a test felé, a testtől az anyag felé (melynek mindegyike a Szellem, ám annak egy egyre leszűkítettebb verziója: a Szellem mint szellem, a Szellem mint lélek, a Szellem mint elme, a Szellem mint test, a Szellem mint anyag. Az egymás utáni elemek rendre kevesebb tudatosságot, éberséget és szeretetet foglalnak magukba” (5)
Wilber több helyen definiálja a Szellem szó értelmét, így könyveiben a szó használata egyértelmű. Alfred North Whiteheadre hivatkozva például ezt írja:
Szellem két aspektusa:
primordiális természet – időtlen, változatlan, az „Üresség” és a
következményi természet – az evolúció eredményeinek összessége.
Máshol a keleti hagyományokra hivatkozva így ír:
nirguna Brahman – tiszta Szellem, az „Üresség” megfelelője és a
szaguna Brahman – minőségekkel, tulajdonságokkal rendelkező Szellem. Ilyen a lét-tudatosság-üdvösség. (5)
Ken Wilber rokon értelmezéssel használja az Erósz, Működő Szellem (5, 172.o.), Isten akarata, Szellem (5, 116.o.) szavakat, kifejezéseket.
V. Saját szóhasználatom
Az Integrálszerelem2 könyvemben az Abszolútumhoz köthető kategóriát – Ken Wilber magyar fordítóit követve – a Szellem szóval jelölöm. A lélek szót – azonosan a psziché alakkal – mindvégig az emberi lélek, az egyéni lélek (Kaczvinszky József kifejezésével) értelmezem. A nagybetűs Lélek szóalakot csak ritkán használom. Ennek oka a melléknévi használat problematikája. A Lélek alak nagy kezdőbetűje jól jelzi a kiemelt isteni, abszolút minőséget, de a lelki, a mondatban kötelezően kisbetűvel írandó melléknévi forma elveszíti az isteni minőség kiemelésének lehetőségét. A hétköznapi ember ma a lelki szót szinte kizárólag emberi minőségében értelmezi, így véleményem szerint a számtalan szóösszetétel, szóképzés (lelkiismeret, lelkiség stb.) és kifejezés (lelki ok, lelki élet, lelki segély stb.) hétköznapi használata mellett nem lenne célszerű a lelki szót az isteni, abszolút értelemhez kötni.
A saját szóhasználatomban a Szellem (a görög pneuma, a latin spiritus, az angol spirit) az Abszolútum, az isteni minőség. A lélek szó pedig az emberi lelket (a görög psyché, a latin anima, az angol soul) jelenti.
Az Integrál Elmélet könyv honlapja:
***
A témában felhasználtam:
(3) Csia Lajos: Bibliai lélektan, Százszorszép Kiadó 1994.
(4) A müncheni kódex négy evangéliuma 1466, 8.old., Európa Könyvkiadó 1985.
(5) Ken Wilber Integrál Meditáció (2016.) 170-171. o., 164. o.
Comments