Szükség van-e a Covid oltás felvételére?
I. A kérdések
Nekem szükségem van-e, hogy felvegyem az oltást?
Szüksége van-e a családomnak, hogy én felvegyem az oltást?
Szüksége van-e a magyaroknak, hogy én felvegyem az oltást?
Szüksége van-e az Európai Unió polgárainak arra, hogy én felvegyem az oltást?
Szüksége van-e a világnak, hogy én felvegyem az oltást?
Egyetlen kérdés, és mégis a választ a kérdés értelmezési fókusza határozza meg. Ha a kérdés fókusza az én, vagyis a kérdés egocentrikus, akkor kizárólag az egyén tapasztalata, hiedelme, gondolkodása határozza meg a választ.
Ha a fókusz növekszik és bekerül a család, esetleg a barátok, a szorosabb kapcsolatok, akkor a választ már színezheti az egyéni szempont mellett például egy 85 éves együtt lakó nagypapa, vagy egy gyakran látogatott közösség tagjainak érdekei is.
Ha a döntés fókusza tovább szélesedik, és például bekerül az egyéni döntés képébe a nemzeti érdek is, egy ország közösségének, társadalmának szempontjai, például a nyájimmunitás problémaköre, ismét jelentősen bővülnek a válaszok lehetőségei.
A döntést egyre összetettebb kép elemzése alapján kell meghoznunk, a válaszadáshoz egyre komplexebb képességekre van szükségünk.
Ahogy a fókusz tágul, úgy kerülnek be a döntéshozatalba az egyéni, én-jellegű, egocentrikus nézőpont mellé a mi-jellegű, etnocentrikus szempontok, érvek is.
A kérdésfelvetés fókusza tovább tágulhat és bekerülhetnek az egész emberiséget, sőt a bolygó összes élőlényének szempontjai is. A világcentrikus kérdésfelvetés-komplexitás jelentősen kibővített szempontrendszer elemzését teszi szükségessé, ami már csak hálózatos gondolkodással fogható át.
A kérdést az egyén, az én teszi fel: szükségem van-e a védőoltás felvételére. A választ azonban alapvetően befolyásolja a válaszadáskor használt hiedelmek, gondolkodás fókusza.
II. A válaszok
A feltett kérdés sokféle formában jelenhet meg, a válaszlehetőségek összetettsége még számottevőbb. Lehet például, hogy az egocentrikus „nincs szükségem” választ felülírja 85 éves nagypapám figyelembevétele, és „bár semmi szükségem nincs az oltásra, – vállalva a mellékhatások és az oltással járó bizonytalanságok kockázatát – ő miatta beoltatom magam is” a végeredmény.
Az is lehet, hogy a nagypapa sem írja felül, és az „erre az oltásra az emberiségnek semmi szüksége” válasz születik meg. Vagy lehetséges, hogy „bár nekem nincs szükségem az oltásra, mert az én immunrendszerem teljesen rendben van, de a szomszédék Jánosa már elitta a maradék eszét, cukros is, és neki aztán nagyon is kell az oltás” válasz kerekedik ki.
Az is lehet, hogy „A haza mindenek előtt. Ha a kormány azt mondja, akkor kötelességem úgy tenni” a felelet a kérdésre.
III. Konklúzió
A kérdés, hogy „szükség van-e az oltás felvételére” nem tisztán jelenik meg az elmében, hanem a tudatosság rejtett térképén, a hiedelmek, az értékrend bonyolult hálóján átszűrve készteti válaszadásra a ma emberét.
Comments