Na, hogy tetszett? – kérdeztük egymástól feleségemmel a vetítőterem végében a meredek lépcsőn lefelé lépkedve. – Tulajdonképpen tetszett – mondtam elbizonytalanodva. Lehet, hogy a lépcsőre is figyeltem, de a „tulajdonképpen” szó használata és a saját hangsúlyomban már ott volt valami fura, valami zavaró. Akkor még nem volt világos, hogy egy ekkora filmélmény, egy ilyen gyönyörű képsorozat, egy ilyen összetett és hatásos hangkulissza befogadása után mik azok a momentumok, am
